Napló - 2. rész: Napi 5 perc lélekidő

Azt mondta Miles Davies, hogy "az idő nem a legfontosabb dolog - hanem az egyetlen."

Minden perc egyszeri, megismételhetetlen és visszavonhatatlan.

Ha nem gazdálkodok vele most egy kicsit másképp, akkor mindig találni fogok kifogást arra, hogy miért ne tegyek valamit magamért - mert egyébként simán lenne mit csinálnom 24 órán keresztül, folyamatosan. Viszont nem jutott eszembe semmilyen épkézláb ötlet ... valami, aminek haszna is van ... ami egy pillanatra megakasztja ezeket a kíméletlen fogaskerekeket ...

Hajnalodik. Nézem a redőny pontszerű résein beszűrődő halvány fénycsóvákat, ahogy a plafonra vetítik önmaguk mását. Milyen jó lenne most valami lágy zene, tökéletesen illene a fényekhez és árnyékokhoz. Chopint tudom elképzelni, vagy Liszt Ferenctől a Szerelmi álmokat.

Felveszem a fejhallgatót és a laptomon gyorsan megkeresem az utóbbit YouTube-on.

Milyen lágyan ringat!

Cziffra György előadásában - ide kattints

Aztán tovább klikkelek ... Chopin nem enged el ... na jó, még csak egyet ... ide kattints

Miért is nem hallgatok több komolyzenét???

Végül a reggeli kávé illatának a felidézése győz. A reggeli rutin ... csak most kettő helyett egy kávét kell készítenem ... több félresikerült próbálkozás után maradt a klasszikus kotyogó ... kis tejpor, egy édesítőszer ...

Kinyitom a konyhaablakot, hűvös van, de pont jó. A zongora billentyűinek hangja még a fülemben, pedig milyen csend van.

Nem kapcsolom be a rádiót, nem érdekelnek a hírek. Ma nem. Mert ez a reggel most más.

El is felejtettem milyen az, amikor megajándékozom magam egy pár perc idővel ...

Belekortyolok a kávéba. 

Hát akkor ... legyen így ... pénzbe se kerül ... minden nap öt perc ajándék lélekidő magamnak ... mindegy mikor és mindegy mit csinálok, csak essen jól, okozzon örömöt.

Van, hogy találomra felütök egy ismerős könyvet és beleolvasok, vagy csak egy kedvenc verset, vagy megnézem sokadjára Steven Tyler (Aerosmith - I don't want to miss a thing) valamelyik videoklippjét (még jó, hogy vannak ilyen félistenek), vagy keverek egy 3 perces mikrós sütit ... vagyis mindegy mit csinálok, csak intézményesítve van az én pillanatnyi hangulatomhoz igazodó lélekidőm, ami csak az enyém ... az én időm ... ami nem veszett el, ami nem elvett belőlem, hanem hozzámadott.

Neked is van lélekidőd?