Szerelem első látásra - türkiz és vintagekék

Péntek reggel, már pont amikor indulnom kellett, sötétszürke felhők kezdtek gyülekezni ... nyilván akkor, amikor éppen fodrászhoz megyek ... a levegő nyomott és meleg ... nem is tudom, mit vegyek fel (végül egy farmerruha mellett döntök) ... meg melyik cipőmet áztassam el ...

Jó belépni a légkondicionált térbe. Először járok itt, mert a fodrászom átköltözött ide. Minimalista dizájn, de mégis nőies és kellemes. Pont olyan, amilyenre vágytam, csendes, megnyugtató, tágas.

(Fotók forrása: Metropolitan Budapest)

A szokásos rutin: hajfestés, hajvágás. Semmit nem kell mondanom, Gábor pontosan tudja mi a teendő - igen, a "szokásos". Néhány óra múlva - szó szerint - minden hajszál a helyére kerül és amikor kilépek az ajtón, tényleg azt érzem, hogy már közelítek önmagamhoz.  

Az esőnek se híre, se hamva, kellemes szellő fújdogál, az ég ragyogóan kék. Nincs kedvem hazamenni. Ráérősen indulok el az Aulich utcában, a Batthyány Mécses irányába. A sarki bisztró lebeg csak a szemeim előtt, a nagy, árnyas fák alatt sorakozó asztalaival ... de egy pici butik kirakatán megakad a szemem és nem tudok nem bemenni. (Ja, emberemlékezet óta nem voltam semmilyen üzletben ...)

Olaszországból származó mindenféle ruha, blúz, nadrág ... veszélyes, mert pont az én színeim és stílusban is közel vannak hozzám :-)

Felpróbálok egy sötét türkiz ujjatlan ruhát és le sem veszem, annyira kényelmes és annyira jól érzem magam benne. Hitetlenkedve hallgatom az árát, annyira olcsó ... persze, nem tudom ott hagyni ...

Majd megakad a szemem egy táskán, a színe szerelem első látásra ... tetszenek a Michael Kors táskák, a végtelenül egyszerű formájukkal, de azért mindben van egy kis csavar (ennek gyönyörű meggypiros a bélése). Meg sem merem kérdezni az árát ... hogy mennyi????? ... el sem hiszem ... jó, nem idei modell ... de akkor is, a töredék ár töredéke ... szóval, jön haza ...

Több, már kifutott márkás darabot is látok ... Versace, Michael Kors ... hagytam nektek is ... érdemes betérni ide körülnézni.

A bisztróban megrendelem a mangószörpöm (imádom a mangót), meg egy erős presszókávét és semmi, de semmi mást nem csinálok, mint élvezem a pillanatot (és gyorsan átpakolom a táskám ...). Nem is emlékszem arra, hogy mikor üldögéltem így órákon át utoljára, meg arra sem, hogy nem csináltam SEMMIT, csak egyszerűen hagytam, hogy minden éppen úgy legyen, ahogy van. Elképesztően felszabadító érzés ...

Jó nap volt ...